Linkek a témában:
Halestorm, Three Days Grace - Halestorm-koncert és egy kis Three Days Grace (2019.06.11. Budapest Park)
Épp csak hazavittem a szalagot meg a gitárt, de ez pont elég volt – köszi BKV –, hogy a koncert első dalát (I Am The Fire) még kapun kívül hallgassam. Bent tömeg, közepes távig jutok, így nem ér el az első sorok lendülete – a sérült térdem sem százas, hogy bírná –, viszont hallani, látni fogok mindent. A hangosítás jó volt, a zenekar viszont… átütő erejű. Srácok, én ott voltam a bécsi koncertjükön, a banda ott se volt gyenge, de ez a koncert – pedig itt napfényben, kvázi előzenekarként léptek fel – magasan überelte az akkorit, de még az elvárásaimat is.
Lzzy brutálisan jó volt, mint frontember, gitáros-énekesként is lelt rá módot, hogy gesztusokkal, mozdulatokkal játsszon, minden dalhoz megtalálta a szerepet. A Do Not Disturb alatt szexis volt, kihívó, szinte magakellető (az az apró mozdulat az „I wanna show you my hidden tattoo” alatt… sóhaj... ), az Amen alatt szabadságra vágyó, a Freak Like Me-nél még a tömeg közepéből is éreztem, hogy egy vagyok a bandával, a rajongókkal – „freak like you” –, az I Get Offnál én voltam a kukkoló, és sorolhatnám. Míg régebben szemmel láthatólag szabadabban, vadmacskásabban adott elő, ha gitár nélkül „csak” énekelnie kellett, most már a hathúrossal együtt is teljes volt az élmény. (bár aki megtanulta kezelni azokkal a cipőkkel a pedálokat, bármire képes).
Ami meglepett: az ének. A The Silence az új albumnak az a tétele, amit a legkevesebbet hallgattam. Az az éles, kitartott „feeeeel yooooou” nem feküdt, nekem valahogy leesett a szalagról. Na már most, itt a dalt jó volt hallgatni! És ezt nem a „koncerten minden jó” mondatja velem, köröttem nem igazán bulis arcok álltak (legtöbbjük akkor hallotta először a bandát), egyszerűen több volt benne az energia, volt teste a hangnak. Ami pedig Lzzy hangját illeti, volt olyan pletyka a neten, hogy Lzzy rekesztései, magasai szép lassan kinyírták a torkát (a csajról tudni kell, hogy soha nem spórol a hangjával, tolja, ami a csövön kifér), hát srácok, én a koncerten nem ezt hallottam! Tudom, mikor régebben láttam őket, egy turné végén voltak, Lzzy pólójánál csak a hangszálai lehettek tépettebbek, de most nem hogy rosszabb lett volna, de kifejezetten jobb. Nagyon durván uralta a hangját! Rekesztett, sikoltott, fent, lent, bárhol, néhány apróbb hibát kivéve (ami mindenkinél előjön) közel tökéletes teljesítményt nyújtott.
Powerwolf, Beast In Black, Dalriada - Ezért utált minket a világ (2019.06.24. Barba Negra Track)
Végre! Eljött az az este, ami miatt most végre minket irigyelt a világ metalosabb fele. Amikor kiderült, hogy nálunk a Powerwolf nyári fesztiválturnéja talán egyetlen önálló koncertjének előzenekara a Beast In Black lesz, akkor – a zenekarok Facebook-oldalain a kommenteket olvasva – utáltak minket. Mert egy olyan párosról van szó, akik közül az egyik az európai élvonal közvetlen követője, a másik pedig egy üstökösként felbukkanó banda.
Hogy ne csak Molnár Máté szereplése legyen az este magyar vonatkozása, arról a Dalriada tett. Szerencsére az utóbbi napok viharaiból az eső messze elkerülte a helyszínt, erős szelet viszont kaptunk a pofánkba. Ha Binder Laura nem propellerezett volna szinte az egész buli alatt, hosszú haját akkor is lobogtatta volna a szél.
De amikor nem énekelt, a teret átengedve a hangszereseknek, oldalra húzódva akkor is headbangelt veszettül. Közben próbálta a zenekari tagok gyermekeit a színpad szélén tartani, akik igen eleven gyerkőcök, többször is a színpadon láttam őket. Ez adott számomra egyfajta lazább ízt a koncertnek, Szög, a zenekar billentyűse is többször babázott.
Whitesnake - Mit is mondott? „Here’s a suck for you”? (2019.06.25. Barba Negra Track)
A valaha szebb napokat látott David Coverdale és csapata, a Whitesnake látogatott hosszú idő után újra hazánkba. A nemrégiben megjelent ’Flesh & Blood’ lemez első hallásra csalódás volt, kicsit laposnak tűnt, nem éreztem benne azt az átütő energiát és lelkesedést, mint a ’Forevermore’-ban. Az a korong számomra újra régi fényében és ereje teljében lévő fehér kígyót mutatott, míg a „hús és vér”-t kicsit vérszegényebbnek érzem. Az elmúlt hetekben sikerült elég sokat utaznom, és az autóban azért jóra tudtam hallgatni annyira, hogy felcsigázva várjam ezt a bulit.
Sajnálatos módon a forgalom és a balesetek miatti forgalomkorlátozások feltartottak annyira, hogy az előzenekari pozíciót betöltő Ivan & The Parazolból egyetlenegy másodpercet sem sikerült elcsípnem. Bocs fiúk, majd legközelebb!
Richie Kotzen - Klubkoncert az arénában, Barba Negra Track (2019.07.09. Barba Negra Track)
Költői túlzás arénának nevezni a Barba Negra Tracket – különösen, mióta a vendéglátás oltárán feláldozták a lelátót –, de a kontraszt érzékeltetése ezt kívánja, ugyanis a teltház esetén 5000 feletti nézőszámot produkáló BNT ezen az estén pár száz fős közönséget hozott, akik szellősen elfértek a keverőpult előtti placcon.
Nem is nagyon világos számomra, hogy miért ekkora helyre szervezték a koncertet, mert Richie Kotzen kábé nagyobb klubokat tölt meg Európa-szerte (kivéve persze a fesztiválokat), nálunk is A38-FEZEN Klub kaliberű helyeken lépett fel idáig (meg persze a FEZEN-en kétszer), most meg ez… Próbáltam összeszámolni, hogy Richie hányszor járt Magyarországon, a nem hitelesített végeredmény szerint – beleértve a 2016-os The Winery Dogs-bulit is – ez volt a tizedik koncertje nálunk (egyedülálló módon mindegyikről írtunk, klikk a linkekre!) tehát a szervezői rutin hiánya kizárva, az üzleti számításokhoz viszont semmi közöm. Meg különben is az számít, aki eljön egy ilyen show-ra, nem az, aki nem, és ez a hozzáállás első perctől megvolt a színpadon és a nézőtéren egyaránt.
Steel Panther, Atomic Playboyz - "Megfuckoltatták” a közönséget (2019.07.17. Barba Negra Track)
Ha eltekintünk a retardált szexmániás pózerkedéstől, hogy csak pinával képesek értelmes mondatot alkotni, a Steel Panther egy fantasztikus csapat, akik játszi könnyedséggel tudják a '80-as évek hangulatába visszarepíteni közönségüket, és ezt most a magyar rajongók is első kézből megtapasztalhatták. Egyesek talán nemcsak kézből...
Szerencsénkre (a miénkre, nem a szervezőkére) nem volt akkora az érdeklődés, mint a Whitesnake iránt – holott százszor jobb koncertet nyomtak le –, így hétkor kényelmesen parkoltam le megszokott helyemen és még az Atomic Playboyz első számára be is értem. A magyar fiúk a glam metal zászlaját kapták fel az idővel folytatott vesztes csata mezejéről, és azt kell mondjam, a fazon nagyon rendben volt, a művésznevek is találóak, profi volt a muzsika is, épp csak az énekelhető refrének hiányoztak a dalokból, holott az a műfajnak alapvető sajátossága.
Mindenesetre az este hangulatához igazodva a „Mi vagyunk az Atomic Kibaszott Playboyz” bemutatkozással indítottak (Twisted Fucking Sister után szabadon), és tényleg nagyon pengék voltak. Különösen a (ciklámen színű tüskéi ellenére) Kottakra hajazó dobos, Titusz Glamchild és a női napszemüvegét csak a műsor vége felé ledobó basszer, Dan Dalton játéka tetszett.
Iggy Pop - Iggy, te nem tudsz megöregedni (2019.07.24. Budapest Park)
Feszes tempó, jól ismert mozdulatok, rajongó generációk sora. A szerda esti Iggy Pop koncerten minket is elsodort a punk "keresztapja", aki a jelek szerint még mindig nem hajlandó nyugdíjba menni és hátradőlni.
Sőt nemhogy nem hajlandó, talán még energikusabbnak is tűnt a Budapest Park közönsége előtt, mint mondjuk 3 éve a Rock in Vienna fellépőjeként. Nem mintha akkor nem ugrálta volna végig az összes dalt, de itt minden neki dolgozott. A 20 dalból összeválogatott setlist remek merítés volt az életműből, de talán még ennél is erősebb tényező az, hogy Iggy még most 72 évesen is nagyobb játékos, mint bármelyik vélt vagy valódi mainstream lázadó.
A dalok között nem sokat beszélt, vagy legalábbis ennél sokkal többet is elviseltünk volna, de amikor beszélt az végig önazonos maradt. Neki tényleg el tudtuk hinni, hogy soha sem akart dolgozni, és egész egyszerűen nem akarta rosszul érezni magát. Inkább a drogot meg a bulikat választotta. A másfél órás koncert után pedig szokás szerint senki sem értette, hogyan is élte túl a saját életét.
Persze azt tudjuk, hogy már rég lejött mindenről, na meg olyan emberek avatkoztak közbe érte anno mint David Bowie. Aki valószínűleg ténylegesen is megmentette az életét azzal, hogy Berlinbe költöztette lemezeket felvenni. Mi pedig csak hálásak lehetünk azért, hogy a zene évről évre fiatalon, és a színpadon tartja.
Sting - An Englishman in Budapest – Sting koncerten jártunk (2019.07.02. Budapest Aréna)
Novemberi esős utcabál után a nyári hőség sem tartotta vissza, hogy elvarázsolja a hazai közönséget.
(Sting 2019.07.02. Budapest Aréna)
Ha igényes könnyűzenei előadót kellene javasolni, kinek a koncertjét mindenképp érdemes megnézni, Sting garantáltan köztük lenne. Főleg amikor a műsor erőteljesen “best of” programnak is tekinthető. A terjedelmes munkásságából összeválogatott, és újra rögzített verzióit tartalmazó ‘My Songs’ című lemezére épülő turné, mely hazánkat is érintette, pontosan olyan. Némi extrával: szólókarrierjének slágerei mellett kifejezetten sok Police nótával ringat kellemes nosztalgiába. Ahogy tette azt július első keddjén is a Budapest Arénában, gyakorlatilag teltház előtt.
Több, mint 40 év alatt számtalanszor bizonyította rátermettségét, olykor alkotási vágyát szabadon engedve ‘érdekes’ kiadványokkal gyarapítva életművét. Egy dolog azonban biztos volt a koncert kapcsán: ezúttal sem fog csalódást okozni. Tanítani lehetne. Sőt, kellene. 67 éves korához mérten piszok jó formában van (néhány szögből tekintve Rick Grimes hasonmásnak is elmenne, csak nem kell zombik elől menekülnie), a hangjára sem lehet panaszkodni, és még most is hibátlanul lenyom akár két órás koncertet. Mindezt egy régi, ütött-kopott basszusgitárral a kezében. Nem mellékes, hogy jó érzékkel válogatja zenésztársait, a doboknál ezúttal is John Freese ült (Honnan ismerheted? Pl. Guns N’ Roses, A Perfect Circle, Nine Inch Nails), gitáron Rufus Miller, s pont az ő apja, Dominic maradt távol, aki egyébként hosszú évek óta Stinngel zenél. Érdemes megemlíteni az időnként kicsit előtérbe kerülő háttérénekeseket, még inkább a műsor egyik különleges ‘elemét’ a csapat legfiatalabb tagjának személyében: a szájharmonikán brillírozó fiatal srácot. (Tipikusan nem egy szólókarrierre alkalmas hangszeren játszik, de játékát figyelve gyanítom, hogy hallani fogunk még róla.) Mindehhez a legkevesebb, ami elvárható, hogy jól is szólaljon meg, dolgoztak is rendesen a keverőpultnál – melynek környékén pl. több, mint élvezetes volt a hangzás.
Thirty Seconds To Mars - Harminc másodperc másfél órában (2019.07.23. Budapest Park)
Sokak szeme felcsillant, amikor kiderült, hogy a Leto tesók (Jared és Shannon) alkotta Thirty Seconds To Mars Budapestre látogat. Igaz, volt már erre példa korábban is, de hogy a srácok önálló buli keretében tegyék meg mindezt, még nem. Na, ez a kellemes, kicsit felhős, de még mindig nyári nap végre megadta nekünk, amire rengetegen vártak: nem kellett kifizetni a fesztiválbelépőt azért, hogy láthassuk a két Letot a színpadon zenélni!
Az, hogy az utóbbi években inkább elektro lett a csapat, mint rock, nem érdemes részletezni, mindenki tudta, ahogy azt is, hogy nyilván nem feltétlen az anno még rendesen megdörrenő gitárokra épülő dalokról fog szólni az este – sajnos. Azért a régi nagyoknál elfért volna némi ütősebb hangszerelés. Na, de nem volt semmi ilyen, sőt, a ténylegesen „húrmentes” America című legutóbbi album hét dallal is képviseltette magát a szettben, de menjünk szépen, sorjában!
Munka miatt a Jetlaget olyan szinten lekéstem, hogy a jegyfelvételnél már az elhaló utolsó dallamok visszhangjait sem tudtam elcsípni, így elnézést is kérek a csapattól, sajnos nyilatkozni nem tudok, hogy mégis hogyan sikerült a fellépés – természetesen még véletlenül sem csíptem el mondatfoszlányokat sem, hogy legalább az alapján tudjak nyilatkozni… Tényleg bocsánat, majd máskor pótoljuk!
Meghatározás
A rock egy könnyűzenei műfaj, mely a II. világháborút követően egész kulturális forradalmat indított. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock.lap.hu ebben a témakörben gyűjti össze az igényes linkeket.